Fallen Angel

Bukott Angyal

Négylábú szobatárs

Annyira unatkozom egyedül, a tévében meg nem megy semmi jó film. Nincs senki, aki szórakoztatna vagy beszélgethetnénk, vagy valami, amitől nem unom el az életem – gondolkoztam magamban unatkozás közben.

- Megvan! – sikoltottam fel boldogan, bár ez rám nem jellemző mivel már 29 éves vagyok, ami olyan fiatalabb felnőttnek számít. – Mi lenne, ha vennék egy házi állatot már csak azt kéne kitalálnom, hogy milyen állat legyen és, hogy abból milyen fajtát.

Végig gondoltam, hogy nekem mi lenne a legjobb aztán arra jutottam, hogy kutyám lesz.

Már csak egy fajtát kell választanom – mondogattam magamban.

Odarohantam a könyves polcomhoz, ami vagy 4 méteres volt, és elkezdtem keresgélni a megfelelő könyvet. Meg is találtam. Ez volt nagybetűkkel ráírva: KUTYA ENCIKLOPÉDIA

Kinyitottam a könyvet majd lapozgatni kezdtem és meg-megálltam, amikor megtetszette egy kutya kinézete, utánna amikor elolvastam a jellemzőit is akkor, ha tetszett, akkor bejelöltem az oldalt, ha pedig nem akkor továbblapozgattam. Végül három kutyafajta tetszett meg: Kuvasz, Skót Juhász és a Berni Pásztor. Vagy még kétszer elolvastam a három kutyafajta jellemzőit és végül a Berni Pásztornál maradtam. Összecsuktam a könyvet, és visszatettem a helyére.

Utána felvettem a térdig érő magas sarkú csizmámat a bőrdzsekimel amit azért vettem meg mert szerintem illenek egymáshoz és kiszaladtam a kocsimhoz. Miután beszáltam és beindítottam a motort elindoltam a kisállat-kereskedés felé, mert nemrég pont láttam egy olyan 7 hónapos Berni kölyköt, amikor hazafalé vezettem.

A kocsival csak úgy száguldottam az úton. Néha még akkor is kerülgettem az előttem menő kocsikat, ha nem is szabadott volna de, annyira izgatott voltam, hogy nem érdekelt. Mikor megpillantottam a nagy fényes kiírást, hogy: KIS-ÁLLAT KERESKEDÉS – már a szabat parkolóhelyeket lestem. Amint találtam egyet, mit sem törődve csak befaroltam, még mázli, hogy mozgássérült parkoló volt, így nem tettem kárt egy kocsiban sem. Leállítottam az autó motorját és kiszálltam a volán mögül, majd becsaptam az ajtót, majd beledugtam a zárba a kulcsot és elfordítottam jobbra a kocsi pedig, egy kattanással jelezte nekem, hogy a sikerült bezárni.

A sikeres hadművelet után berohantam az épületbe. Mikor kifújtam magamat megkérdeztem egy ott dolgozó embert, hogy hol keressem a kutyákat, mert ez a kis-állat kereskedés nem is volt olyan kicsi.

-  Jó napot, - mondta a dolgozó – szóval a kutyákat keresi? – kérdezte, mint aki nem tudja, miről van szó.

- Igen. Na, szóval meg tudná… - próbáltam volna befejezni a mondatot, de ő közbevágott.

- Persze! Menyen fel az emeletre és ott induljon el ballra, majd mikor elérte a falat, forduljon jobbra és menyen egészen addig, amíg el nem érte a kutyákat. – igazított útba.

- Köszönöm.

Remélem, nem tévedek el! - mondtam magamba – Egyszóval fel az emeletre ott ba… - ismételgettem, amit a nő mondott.

- Ááá. Semmiség, aki itt dolgozik, annak ezt tudnia kell, és persze szeretnie kell az állatokat. – mikor ezt kimondta kuncogott és erről rögtön az-az ember jutott eszembe, akit egy másik kereskedésben láttam és azt mondogatta magának, hogy: „Utálom az állatokat! Nem is tudom, miért itt dolgozom!”

- Gondolom, - és én is megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra – na, akkor megyek is. – megindultam majd még egyszer visszaintettem neki, hogy megköszönjem.

Felrohantam a mozgó lépcsőn mivel nem volt türemlem, míg felvisz magától és azt tettem, amit a nő mondott: amint felértem ballra fordultam és mentem a falig, aztán pedig jobbra fordultam és rögtön megpillantottam a kis kutyákat, amint ártatlanul néznek felém és egy-egy még pitizett is. Nagyon aranyosak voltak, egy darabig le is álltam őket nézni, de aztán az eszembe jutattam, hogy miért is jöttem: egy Berni Pásztorért.

Folytatás csak később várható...