Fájdalom – Átalakulás 

Szemek

Otthon ülni a kertben és becsukott szemmel a nap felé fordulni, megnyugtató érzés, és nekem pont erre van szükségem: Nyugalomra.

  Nemrég csókolt meg először az, akit igazán szeretek.

  Nem lepődtem meg rajta, hogy a szívem vagy ezerszer ver és nem éreztem úgy, hogy ez egy hatalmas titok lenne.

  De fontosnak tartom ezt a pillanatot.

  Mikor újra felidézem a történeteket, hogy hogyan húz magához a kapunk előtt és hogyan csókol meg gyengéden mégis szenvedélyesen ráadásul még érzelem teljesen.

  Nemrégen még meghaltam volna egy ilyen csókért tőle, de ma már nem kell ezt tennem, elég, ha szeretem.

  Ábrándozásomból egy hatalmas reccsenés ébresztett fel, amit egy még hangosabb sikoltás követett.

  Nem ültem tovább a hófehér lócán, azonnal felpattantam, hogy kiderítsem mi történt.

  Nem sok szerencsével.

  Amint kiértem az útra láttam, hogy minden tiszta vér és a kiinduló pontja nem más, mint egy nő, aki élettelen teste nagyon is bizarr volt.

  Csak ekkor kaptam észbe: Én nem bírom a vért!

  Ahogy eszembe jutott rögtön émelyegni kezdtem, már szinte úgy éreztem, hogy hányok mikor minden elsötétült. Csak egy halk puffanás hallottam és innentől semmit.

  Éreztem, hogy valaki erősen szorítja a kezemet, már szinte fájt.

  Szemeimre megpróbáltam ráparancsolni, hogy nyitódjanak, ki de nem ment.

  A hallásom egyenlő a nullával, így csak találgatni tudtam, hogy hol lehetek, de nem volt tippem.

  Eszembe jutott a megoldás, mivel a kezemet érzem így megszoríthatnám az ember kezét, aki fogja az enyémet. Így is tettem.

  Egyszer csak egy hatalmas és nagyon kellemetlen hang nyilallt egyenesen a fejembe, bár ez azt jelenti, hogy hallok.

  Aztán így folytatódott a beszéd:

  -  Tényleg megszorította a kezét uram?

  -  Ne nézzen már hülyének! Éreztem, amit éreztem és nem fogok hazudni, ha a barátnőm már három napja el van ájulva! – fakadt ki egy férfi hangja.

  Hú de mázlim van, nem más van mellettem, mint az én Jordan-em.

  Csak ekkor kaptam észbe. Három nap? Az nem sok egy kicsit? De lehet, hogy túlreagálom, vagy nem… Meg fogok őrülni!

  Elhatároztam magam, meg szólalok. Pont. Ez az én testem én irányítom! Megszólalok! Most! Nagyon koncentráltam és kinyögtem egy szót pontosabban egy nevet.

  -  Jordan.

  -  Igen? – jött a válasz lágyan.

  -  Nem tudom… nem tudom ki… kinyitni a szem… - próbálkoztam kipréselni a hangokat.

  -  Nem tudod kinyitni a szemedet? – kérdezte gyengéden az én eredeti mondatomat.

  -  Megpróbálom kinyitni a szemét Miss Carletee és megnézzük, hogy mi van vele rendben? – kérdezte egy erőteljesebb hang, valószínűleg az orvos. Onnan gondolom, hogy éreztem azt az erős gumi szagot, amit azok a fehér orvosi kesztyűk árasztanak.

 Ebben a pillanatban erős fény vakított.

  Nem én nyitottam ki ugyan a szemem, de láttam. Talán túlságosan élesen is…

  Nem tudtam koncentrálni a fényekre, mert az, az arc jelent meg előttem, amelyik az egyik kedvencem volt. Bár nem tartott, sokáig mert Jordan egy hatalmasat sikított - úgy, mint egy lány – ezt követte, hogy legyezgette magát a kezével közben levegőért kapkodott végül pedig szép lassan elájult és a földre borult.

  Felültem a beteg ágyon és az orvos felé fordultam.

  -  Mi baja van? – kíváncsiskodtam.

  Az orvos nem felelt csak egy tükröt mutatott felém.

  Ez nem én vagyok! – gondoltam magamban.

  A tükörben egy sárga szempár meredt rám és egy fekete csík húzódott a közepén. Olyan szempárt láttam, mint egy macskáé, amikor fény felé fordul, csak épp ezek a szemek sárgák voltak és ijesztőbbek.

  Rémülten néztem a tükröt, a kezeim pedig úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Végül megszólaltam.

  -  Mit tettek velem? – fakadtam ki, ezt követve ránéztem az doktorra és a választ vártam. – Ez nem én vagyok! – csattantam fel és a földre hajítottam a tükröt.

  A tükör hangos koppanással földet ért. Egy másodperc töredéke alatt szanaszét repkedtek a darabkái.

  -  Miss Carletee! Kérem, nyugodjon meg! Nem tudjuk, hogy mi történt magával, rendben? – vallotta be a férfi, hangjából egy csepp hisztérikusság hallatszódott ki.

  -  De… de ugye leengednek?

  -  Kénytelenek vagyunk, amíg nem kapunk vissza helyzetjelentést. Úgyhogy addig szabad, akár most azonnal távozhat is, csak vigye magával a szívtipróját. – mutatott Jodan-re, majd egy lenéző kép átvillant gyorsan az arcán.

  -  Köszönöm, – mosolyodtam el – van egy olyan érzésem, hogy még találkozunk. – a doktor csak biccentett egyet majd kiment a szobából.

  Elfordultam jobbra az ágyon és felpattantam. Végig néztem magamon, ugyan az a ruha volt rajtam, mint három napja: egy sötétkék rövid ujjú, aminek a nyakánál ki van vágva nagy V alakban, ehhez a hozzá passzoló koptatott farmerem és a mindent vivő sötétkék magas sarkúm, aminek elől ki volt vágva egy kis rész.

  Mikor befejeztem a szemlélődésemet odamentem a barátomhoz. Megráztam a vállát és még fel is pofoztam, de semmi.

  Ekkor úgy döntöttem, hogy: Minek itt várni, míg felébred?

  Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi csináljak végül úgy döntöttem, hogy levelet hagyok neki.

  A levélke tartalma:

  „Kedves Jordan!

Elmentem, mert nem volt kedvem megvárni, amíg felébredsz, így ne keress itt!

   Valószínűleg otthon leszek és várom a hívásodat vagy valahogy, de várom a magyarázatodat, hogy miért ájultál el.

  Ha így már nem tetszem, akkor eddig se tetszettem csak kihasználtál!

  Remélem, jó indokod van arra, hogy miért viselkedtél így.

  Ha már nem szeretsz eddig se szerettél és ne is keress többé!

                                                                                   Mia voltam”.

  Miután lefirkantottam az utolsó betűt is összehajtottam a papírt és rátettem a mellkasára, azzal kimentem a szobából és megkérdeztem egy ott dolgozót, hogy merre van a kijárat.

  Miután az pontosan elmagyarázta, hogy mit merre találok, még kívánt egy jobbulást és otthagyott.

  A kijárat felé vettem az irányt, mikor kiléptem az ajtón szembe találtam magamat a forró nyári napsütéssel.

  Egyszrűen imádom ezt, mikor a nap az arcodba süt és meleget áraszt. - gondoltam és elmosolyodtam.

  Mivel csak olyan öt percre lakom a korháztól inkább haza sétáltam.

  Hazafelé már messziről láttam a kék-pirosan villogó szirénákat.